"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy szeresse őt valaki igazán."
-Goethe
Tagság:
Támogató:
[MVGYOSZ] Volt is meg nem is - Civilek és a minisztérium egyeztetése az OTÉK módosításról
Dátum: 2012-04-05 21:02:02 Szerző: Nagy Lehel
B e s z á m o l ó
Mely készült az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet módosítása kapcsán szervezett egyeztetésen
Időpont: 2012. március 30. péntek 10:00 óra
Helyszín: Belügyminisztérium (1051 Budapest, József Attila u. 2-4., I. emelet 108-as tárgyaló)
Az egyeztetésen részt vettek:
Szabó Zsuzsanna – BM Építésügyi Főosztály Építésügyi Szabályozási Osztály vezetője
Sárközi Lajosné – NEFMI, Foglalkozási rehabilitációs főosztály
Dr. Hegedűs Lajos – elnök, MEOSZ, OFT társelnök
Kroll Zsuzsanna – érdekvédelmi vezető, MVGYOSZ
Németh Orsolya – elnökségi tag, MVGYOSZ
Igali Zsófia – építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, MVGYOSZ
Bánhegyi Miklós – közlekedésmérnök, MVGYOSZ
Hortobágyi Éva – építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, elnökségi tag, SINOSZ
Kántor Árpád – Dr. Kósa Ádám EP képviselő munkatársa, SINOSZ
Dénesné Spitzer Éva – elnök, AOSZ
Az egyeztetésen jelenléti ívet írtak alá a résztvevők, a helyszínen hivatalos jegyzőkönyv vagy emlékeztető azonban nem született, illetve a résztvevők arról sem kaptak tájékoztatást, hogy ilyen célból a megbeszélésről hangfelvétel készült-e. Az egyeztetés helyszínén állítólag beszerelt indukciós hurok, melynek használatára a SINOSZ képviselőjének szüksége lett volna az egyeztetés során, nem működött.
Előzmények:
Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) civil delegáltjai 2012. március 18-án (vasárnap) a déli órákban kapták meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) elektronikus levelét, miszerint másnap 12 óráig véleményezhetik a Belügy Minisztérium, az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. kormányrendelet tervezett módosításait. A módosítási javaslatcsomag közel 60, míg maga az eredeti törvény közel 100 oldal terjedelmű, így a megjelölt határidőre gyakorlatilag lehetetlen volt elkészülni a tervezet bármiféle véleményezésével. Az OFT delegáltak felháborodott leveleinek és a sajtóval való fenyegetés hatására 2012. március 30-ára a Belügyminisztérium egyeztetést hívott össze a témában, melyre a NEFMI Fogyatékosügyi főosztályának vezetője és munkatársai, valamint az OFT civil delegáltjai kaptak meghívást. A Fogyatékosügyi főosztály részéről Dr. Szőke László főosztályvezető és Dr. Juhász Péter is előzetesen jelezte részvételi szándékát, ám az egyeztetésen egyéb sürgős elfoglaltságukra hivatkozva végül nem jelentek meg.
Az egyeztetésen elhangzottak:
Az egyeztetés bevezetéseként Szabó Zsuzsanna elmondta, hogy az OTÉK módosítása még 2011. elején vette kezdetét az Országos Építésügyi Fórum létrehozásával, melyben kormányzati és társadalmi szervezetek egyaránt helyet kaptak. Az OTÉK módosítását azért kezdeményezték, mert az energiatakarékosság, az új tűzvédelmi követelmények és a költséghatékony megoldások igénye ezt szükségessé tette. Kérte a megjelenteket, hogy mondják el a módosító indítvánnyal kapcsolatos észrevételeiket. Ugyanakkor tájékoztatott, hogy a tervezet már az előző héten a kormány előtt volt és hamarosan notifikációra kerül.
Dr. Hegedűs Lajos összegezte a megjelentek legfőbb koncepcionális kifogásait a tervezettel kapcsolatban. Elmondta, hogy a tervezet több magasabb rendű és korábban megalkotott jogszabálynak is ellentmond, a jogharmonizációt nem valósítja meg, így elsősorban a Magyarország részéről elsőként ratifikált, a 2007. évi XCII. Törvénnyel kihirdetett és 2008. január 1-jével hatályba lépett, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ konvenció 2. és 9. cikkelyének, melyek meghatározzák az egyetemes tervezés és az ésszerű alkalmazkodás fogalmát, illetve, mely törvény részletesen taglalja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításával kapcsolatban a részes államokkal szemben támasztott követelményeket. Ugyancsak ellentétes a koncepció a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1997. évi XXVI. Törvény szellemiségével, nem utolsó sorban pedig a foglalkozási rehabilitációt erősen sürgető és priorizáló Széll Kálmán Tervvel. Utalt továbbá arra, hogy az Európai Bizottság tárgyalja az Európai Hozzáférhetőségi direktíva tervezetét, mely szintén az ENSZ konvenció szellemiségére épül, amit az EU is ratifikált 2010-ben. Külön kiemelte a tervezetből az akadálymentes megoldásnak nem tekinthető korlátliftek beépítésének engedélyezésében történt jelentős könnyítést, mellyel a MEOSZ szakmai és felhasználói szempontokból csak különösen indokolt esetben ért egyet.
Kroll Zsuzsanna jelezte, hogy a tervezet véleményezésére ugyan igen rövid idő állt rendelkezésre, ám a NEFMI legalább megküldte a tervezetet az érintettek érdekvédelmi szervezeteinek. Egyetértve az előtte szóló által elmondottakkal, hangsúlyozta, hogy az épületek és szolgáltatások hozzáférhetőségének része az oda való eljutás akadálymentességének biztosítása is, ezért az új OTÉK-nak tartalmaznia kell az ezzel kapcsolatos sarkalatos szabályokat is, pl. a látássérülteket segítő vezetősávokkal és figyelmeztető jelzésekkel, valamint a lépcsőkkel kapcsolatosan. Jelezte továbbá, hogy az MVGYOSZ a megbeszélésre úgy készült, hogy azon szakmai egyeztetésre is lehetőség lesz, ezért kísérőként közlekedésmérnök és rehabilitációs környezettervező szakmérnök szakembert is hozott magával.
Hortobágyi Éva érintettként és szakmabeliként is arra hívta fel a figyelmet, hogy az épületek akadálymentessége nem jelenti egyben és automatikusan az ott működő szolgáltatások hozzáférhetőségét, mivel számos akadálymentesítési tevékenység nem építési engedély köteles, ilyenek elsősorban a látás- és hallássérült személyeket segítő eszközök és rendszerek, ezért annak ellenőrzésére hatóságilag jelenleg nincsen lehetőség. Az új épületek jelenleg csak abban az esetben épülnek a hozzáférhetőség szempontjai szerint mindenki számára, amennyiben uniós pályázaton indulnak, és annak feltételeit teljesíti a pályázó, és már ez is kiegészítésre szorulna az eddigi tapasztalatok alapján. Nemzeti szabvány az egyenlő esélyű hozzáférés gyakorlati megvalósítására nincsen. Hangsúlyozta, hogy az építéshatósági ügyintézők egyáltalán nincsenek arra felkészülve, hogy akadálymentességi szempontból alkossanak véleményt vagy adjanak állásfoglalást egy épületről vagy az ott működő szolgáltatásról, ezért a tűzvédelmi szakhatósághoz hasonlóan szükséges egy akadálymentesítési kérdésekben illetékes szakhatóság létrehozása is. Ez külön szakma, ehhez a szükséges szakemberek már rendelkezésre állnak, hiszen Magyarországon is vannak képzett rehabilitációs szakmérnökök. A szakhatóság segíthet a hiányzó szabályozást összeállítani, illetve az energiatanúsítványhoz hasonlóan akadálymentességi minősítési rendszert is felállíthat, illetve ezzel kapcsolatosan a régóta esedékes ingatlan-nyilvántartást vezetheti. Figyelmeztetett továbbá arra, hogy súlyos hiba a tervezetben, hogy az épületeken belül információs rendszerekről kizárólag az akadálymentesítésen belül, a fogyatékos emberek tájékozódásának vonatkozásában ejt szót, holott információra minden felhasználónak szüksége van, azokat a „Design for all”, magyarul az egyetemes tervezés szempontjai alapján kell megtervezni, vagyis a fogyatékossággal élők mellett megjelennek felhasználóként a külföldiek, az ismeretlen helyen tájékozódók, az idősek, kismamák és babakocsival közlekedő személyek. Az egyetemes tervezés szempontjainak a korlátlift nem felel meg.
Kántor Árpád megerősítette, hogy az Európai Hozzáférhetőségi jogszabály csomag kialakítása folyamatban van, ám azt még nem lehet tudni, hogy rendelet vagy irányelv fog-e születni. Kósa Ádám EP képviselő nevében ígéretet tett, hogy a BM Építésügyi Főosztály Építésügyi Szabályozási Osztálya számára írásos tájékoztatást küld a jogszabálycsomagról, tekintettel arra, hogy állítólag nem is hallottak még erről. Hangsúlyozta, hogy a fentebb említett jogszabálycsomag elfogadását követően szükségszerű lesz az OTÉK-ba integrálni a benne foglaltakat, és addig célszerű lenne a mostani módosítás során az ésszerű alkalmazkodás elvét alkalmazni, a korábbi előírások felhígítása helyett. Indokoltnak tartotta rehabilitációs mérnökök bevonását az előkészítés, valamint egy hatóság formájában a kivitelezés felügyelete folyamán. Fontos célnak nevezte az akadálymentesség tényének az ingatlannyilvántartásba történő rögzítését, esetlegesen az energetikai tanúsítvány mintájára.
Dénesné Spitzer Éva jelezte, hogy az érzékszervi sérült, értelmi sérült illetve autizmussal élő személyek csoportja számára az épített környezetben nélkülözhetetlen, és annak tervezése és megvalósítása során megteendő infokommunikációs akadálymentességi intézkedésekre vonatkozó követelményeket a módosítás szövege egyáltalán nem tartalmaz.
Igali Zsófia mindenben egyetértve az előtte szólókkal, az elhangzottak kiegészítéseként felhívta a figyelmet arra, hogy az OTÉK tervezett módosítása több ponton, különösen az 54/A § vonatkozásában komoly visszalépést jelent a 2008. szeptember 12. óta hatályos illetve még az előtt hatályban volt OTÉK-változathoz képest is azzal, hogy még a közszolgáltatást nyújtó építmények mindenki által bejárható részén belül is kijelölni javasolja azt az épületrészt, ami a fogyatékos emberek számára akadálymentesítendő. Különösen problémásnak látja ezt, mivel a hatályos OTÉK 104. § 9-12. bekezdése a módosítás tervezete szerint hatályon kívül helyeződik és a módosításból az e bekezdésekben foglaltaknak csak egyes elemei köszönnek vissza, lényegesen leszűkített tartalommal, pedig ez a négy bekezdés határozta meg lényegében az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében feltétlenül szükséges akadálymentesítési intézkedéseket és tartalmazta a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának mindenek előtt való kötelezettségét.
Szabó Zsuzsanna megítélése szerint az 54/A § (2) bekezdése pótolja a 104. § hatályon kívül helyezni szándékozott 9-12 bekezdéseiben foglaltakat, hiszen előírja tervezési program készítését az épület azon részeinek meghatározása céljából, melyeknél akadálymentes használatot kell biztosítani, továbbá az elsődlegesen fogyatékos személyek használatát szolgáló intézményekre megkülönböztetett figyelemmel rendelkezik.
Igali Zsófia válaszában jelezte, hogy mindez ellentétes a már felsorolt jogszabályokon túl az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvény szellemiségével is, továbbá azzal a folyamattal, melynek jegyében megkezdődött és már folyamatban van a fogyatékos személyek szegregált intézményei egy részének kitagolása és társadalmi integrációja.
Németh Orsolya szintén visszalépésként értékelte az új tervezetet, illetve felhívta a figyelmet, hogy az ENSZ egyezmény nem is csupán a közszolgáltatások, hanem a „nyilvánosság számára nyitva álló létesítmények és szolgáltatások” egyenlő esélyű hozzáférhetővé tételét követeli meg. Elmondta, hogy az 54/A § értelmezése még a tervezet véleményezése során is vitát okozott a szakértők között, ez pedig arra utal, hogy a jogalkalmazók a mindennapi gyakorlatban is számos eltérő módon fogják értelmezni és alkalmazni a rendelkezést, bizonyára anyagi és egyéb érdekeik szerint. Megjegyezte továbbá, hogy különösen sajnálatosnak tartja, hogy az Országos Építésügyi Fórumba a társadalmi szervezetek között nem kaptak meghívást a fogyatékos emberek országos érdekvédelmi szervezetei, noha nyilvánvaló, hogy a módosítás sarkalatos pontját jelentette az akadálymentesítéssel kapcsolatos előírások újragondolása.
Szabó Zsuzsanna az észrevételekre reagálva elmondta, hogy az akadálymentesítési szakhatóság létrehozásának ötlete már egy korábbi egyeztetésen is felmerült.
Bánhegyi Miklós az elhangzottak kiegészítéseként hangsúlyozta, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés szempontjából alapvető problémát jelent a közhasználatú építmények akadálymentes és biztonságos megközelíthetőségének hiánya. Utalt arra, hogy a látássérült emberek számára például életveszély elhárító jelentőségű lenne a módosításban szerepeltetni a közterületeken taktilis burkolati jelzések megvalósításának kötelezettségét, valamint az egymással szomszédos, de eltérő engedélyezési eljárással érintett gyaloglási útvonalakon a jelzések közúti jelzésként történő egyértelmű és következetes használatát.
Szabó Zsuzsanna kijelentette, hogy az OTÉK kizárólag az épületekről szól, az utakkal, közterületekkel kapcsolatos követelményeket más jogszabályok tartalmazzák.
Válaszul Igali Zsófia ennek az ellenkezőjére hozott konkrét példákat az OTÉK-ból, utalva pl. a 41. § (2) bekezdésében és a 40. § 1 a) pontjában foglaltakra.
Szabó Zsuzsanna elmondta, hogy meglepték a jogharmonizációs hiányosságokkal kapcsolatos észrevételek, mivel ezekről most hall először, mint ahogy az Európai Hozzáférhetőségi jogszabály tervezetéről is.
Ez utóbbival kapcsolatban Kántor Árpád elmondta, hogy Dr. Kósa Ádám néhány napon belül írásban tájékoztatja a Belügyminisztérium Építésügyi Főosztályát.
Szabó Zsuzsanna tájékoztatása szerint a jogharmonizációval kapcsolatosan problémát sem a NEFMI, sem a KIM nem jelzett feléjük. Megjegyezte továbbá, hogy a tervezet jelen stádiumban már csak apróbb módosításokkal egészíthető ki, a civilek koncepcionális változtatási javaslataira pedig egy őszi egyeztetés és egy újabb módosítás keretében biztosítanak majd lehetőséget. Kijelentette, hogy a civilek álláspontját egyetlen személlyel kívánja egyeztetni és azt javasolja, hogy ez a NEFMI részéről legyen valaki.
Igali Zsófia a civilekkel kapcsolatos egyeztetésre vonatkozó ígéretre reagálva megjegyezte, hogy a Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete (REKORE) által – mely szervezetnek elnökségi tagja - normaszövegként kidolgozott és Szabó Zsuzsanna részére még 2011. novemberében megküldött rehabilitációs környezettervezési szempontú módosítási javaslatokkal kapcsolatban írásban megígért egyeztetésre a mai napig nem került sor, és visszajelzés sem érkezett, így tehát a civilekkel való egyeztetés lehetőségére és véleményük esetleges figyelembevételére utaló ígéretről a legnagyobb jóindulattal is csak az mondható el, hogy az az eddigiekben legfeljebb formalitás volt.
Dr. Hegedűs lajos elmondta, hogy a hivatkozott törvények Magyarország törvényei, melyek évek óta hatályosak, tehát az OTÉK módosításának szövegezésekor azokat figyelembe kellett volna venni, függetlenül attól, hogy bármely minisztérium erre külön felhívta volna a figyelmet.
Szabó Zsuzsannának válaszolva Sárközi Lajosné tájékoztatott, hogy a NEFMI képviseletében van jelen, de az adott témában nem illetékes, az előkészítési és véleményezési folyamatban nem vett részt, mivel az nem az ő főosztályukhoz tartozott. Ugyanakkor építészként, rehabilitációs környezettervező szakmérnökként és építési hatósági munkakörben tapasztalattal rendelkező szakemberként az akadálymentesítési szakhatóság felállítását mindenképpen szükségszerűnek tartja. Ígéretet tett továbbá, hogy az egyeztetésen elhangzottakról tájékoztatja Dr. Szőke Lászlót, a Fogyatékosügyi főosztály vezetőjét.
A beszámolót összeállította Németh Orsolya és Igali Zsófia.
Budapest, 2012. április 2.
A hír eredetije az alábbi linken található:
http://www.mvgyosz.hu/volt-meg-nem-civilek-es-miniszterium-egyeztetese-az-otek-modositasrol